Szinyei Merse Pál plein air festő volt. A modern festészet kezdete a plen airrel született meg. A festők elkezdtek a műterem helyett a szabadban festeni. A realizmus, a historizmus után ez egy friss, új kezdet volt. Szinyeit inkább a tájfestészet érdekelte. A természetes fényforrások foglalkoztaták leginkább.
Alkotásainak van egy nagyon kellemes hangulata. Én szinte éreztem a lángvörös virágok illatát áradni pipacsos képeiből. Világosak a képei, van egy könnyedségük. A Majális esetében éreztem igazán ezt a könnyedséget. Ahogy az emberek heverészve, gondtalanul élvezik a jó időt, a szabadságot, a társaságot. Olyan egyszerű. De akkor Szinyeinek a modernségét nem értették, és a Majálist közönyösen fogadták. Ez hihetetlen csalodóttságot idézett elő a festőben.
A Pacsirta a kedvencem tőle:
A története ennek a képnek igen egyszerű. A csalódott Szinyei ezzel az alkotásával probálta bebizonyítani tehetségét, képességeit. Pontosan kigondolt alkotás, minden vonal, minden színfolt előre kivolt számítva. A női alak abszolút szimmetrikus, úgy néz ki mintha utólag lett volna ráillesztve a képre, ahogyan fekszik ott, háttal a „természet lágy ölébe.” (http://mek.oszk.hu/01300/01349/html/elemzes.htm)
Ennek ellenére nekem nagyonis tetszik. Hiába nincs benne „festői költészet”, nincs benne „melegség”. Ez egy hatalmas kép, és hatalmas érték amit ez a magyar festő örökségül hagyott maga után, nekünk. Az ég olyan végtelen, a kék szépsége, könnyedsége magával ragadott. A bárányfelhők csak úgy lebbegnek lustán, súlytalanul a női alak fölött.
Talán az tetszik benne a legjobban, hogy mennyire abszurd, hogy egy nő anyaszült meztelenül fekszik egy rét kellős közepén, és figyel egy repülő pacsirtát az égen. A klasszicizmus vonásait probálta belevinni ebbe a kébe, vagy a naturalizmusét? Nem tudhatom, de számomra van ebbe a képbe melegség, és varázslat. Sejtelmes a kép, sok kérdést von maga után: Ki volt a női alak? Mi volt a pacsirtának a szerepe? Mit akart sugallni Szinyei?
