Pierre-Auguste Renoir született 1841-ben Limoges-ba, és meghalt 1919-ben Cagnes-ba. Édesapja szabó volt, és hatodik gyermekeként született. Miután Párizsba költöztek családjával, Renoir egyházi elemi iskolába került, ahol nagy jövőt jósoltak neki zenei pályán. 1854-ben a szülei kénytelenek voltak kivenni őt az iskolából, és elküldték egy porcelánfestő műhelyébe, hogy szakmát tanuljon. Itt gyorsan haladt, aztán kiprobálhatta az olajfestést vásznon, és kiderült hogy rendkívüli tehetséggel volt megáldva az ifjú Renoir.
Az iparosodás következtében a porcelán műhely csődbe ment, és Renoir lelépett. Legyezőket festett, falakat hogy megélhessen. Négy évig tanult Charles Greyre svájci festő mellet, de ez az időszak sem tartott sokáig. Ugyanúgy mint Szinyei esetében, Renoir életében is beköszöntött a plein air, illetve a szabadtéri festészet. Akkoriban az impresszionisták körében, a szabadtéri festészet nagy divat volt.
Párizsban az élet nagyon nehéz volt, főleg egy impresszionista fiatal festőnek akinek egyfolytában pénzzavarai voltak. Viszont nagyon jó barátai voltak, mint Claude Monet, Alfred Sisley és Frédéric Bazille, akik soha nem hagyták cserbe egymást.
1870-ben kitört a porosz-francia háború, és Renoir bekerült a lovassághoz, majd 1871-ben leszerelték és visszatért Párizsba. Sok kiállításon probálta szerepeltetni alkotásait a Salonban, probálta eladni a képein nem nagy sikerrel. Aztán jobbra fordult a helyzete, befolyásos hölgyekről készített portrékat.
Egy pár évig utazott, ellátogatott Olaszországba, Algériába, illetve Spanyolországba. Művészete teljesen új fordulatot vett, elfordult teljesen az impresszionizmustól és elkezdődött az „Ingres korszaka”. Nagy befolyással volt rá Ingres, és Raffaello. Inkább a klasszicizmus felé fordult, és abszolút érdektelenséget mutattak felé a kritikusok, közönsége.
Lebetegedett reumával, és kiköltözött Cagnes-ba, ahol egy kertes házban letelepedett véglegesen 1907-ben. A festő már tolószékbe volt kényszerülve, de kitartóan festett mindennap míg meg nem halt 1919-ben.
Képek ezreit hagyta maga után, nekem a legkedvesebb alkotásom tőle a Bál a Moulin de la Galette-ben:
Egyik leghíresebb festménye, 1876-ban festette. Tudniilik Renoirnak szokása volt a barátait, barátaival együtt töltött pillanatait megörökíteni. A Moulin de la Galette a párizsi Montmartre negyed egyik közkedvelt szórakozóhelye volt. A kerthelyiségben nyáron szinte hetente ellátogattak ide, táncolni.
A festő éles szemmel nézi a vigadozó társaság viselkedését. Ez a hangulat magával ragadja a festőt, de elsősorban az érdekli, hogy a színeket, a napfény játékat akarja megragadni. A háttérben lévő alakok vázlatosnak tűnnek, talán azért mert Renoirnak ez egy festői vonása. Az előtérben helyezkedő emberek arcán kiválnak a részletek, viszont nagyon merészen ábrázolja őket. Az ülő nő arcának homlokán árnyék jelenik meg, de a száján már a napfény villódzik. Az alakok ruháit merész ecsetvonások jelzik.A hátteret fokozatosan levegő és napfény oldja fel.
Mint a többi impresszionista, hagyományromboló stílusba ábrázol. Ha minden arcot kimért részletességel festett volna meg, akkor lehet a műalkotása nem lett volna ennyire életteljes, és merev lett volna.
Renoir korának egyik legnagyobb festője volt. Az impresszionizmus egyik képviselője, akinek egyedi stílusa megtéveszthetetlen. Hatalmas örökséget hagyott maga után, legismertebb képeit a párizsi Museé d’ Orsay-be lehet megtekinteni.
