Az első bejegyzésben egy francia posztimpresszionista festőről szeretnék írni. Henri de Toulouse-Lautrec, az egyik kedvencem. Pierre La Mure Moulin Rouge című regényében olvastam az életéről. Ennek a festőnek az élettörténete nagyon szomorú. Már fiatal korában testi fogyatékos lett, és élete végéig szellemileg, és lelkileg is ez nagyon lesújtotta. Súlyos depresszióba került, alkoholista lett, aztán csak 37 évesen egy paralitikus roham következtében meghalt.

Viszont mindezek ellenére, egy csodálatos festő volt. Ő foglalkozott először komolyabban a litográfia technikájával. Emlékszem mikor ellátogattam Párizsban, milyen különleges és egyedi hangulata volt a Montmartre negyednek, és a hírhedt Moulin Rouge-nak. A Montmartre, ahol lakott a festő, ahol alkotott, és a Moulin Rouge, ahol oly sokat éjszakázott. Élvezettel nézte órákig a divatos kán-kánt, a táncosnőket, az énekesnőket.

A Moulin Rouge Lautrecnek köszönhette a népszerűségét. Lautrecet megkérte a lokál tulajdonosa, hogy segítsen neki reklámozni a helyet. És akkor fogott neki Lautrec foglalkozni a litográfiával. Egy új fejezet kezdődött a művészi karrierjében.

Az egyik leghíresebb plakátját, a La Goulue-t 1891-ben készítette.

A La Goulue-ről  legalább 3000 másolatot készítettek amelyekkel kiplakátolták Párizs utcáit. Lautrec első litográfiai probálkozása volt. El sem tudom képzelni milyen lehetett akkor Párizs. A város tele kirívó, sárga plakátokkal, amin a Montmartre Királynője éppenséggel a kán-kánt táncolja.

Elsősorban Lautrecet csodálom mint festőt, amiatt mert hihetetlen merész mozdulat volt abban a korban, abban a városban egy ilyen új stílussal előrukkolni. Lautrec újított a litográfia technikáján, színes lenyomatokat úgy készített, hogy fogkefével seperte fel a az olajos festéket a felületre. Nem félt attól, hogy a konzervatívak mit fognak szólni, nem félt a saját, letisztult stílusát bemutatni az akkori Párizs előtt. Másrészt pedig, csodálom őt mint embert. A rokkantsága ellenére, nem volt mindig boldogtalan, s nem volt rosszindulatú. Ő csak élni akart, tapasztalni, ezért is költözött fel a Montmartre-a. Hogy tanulja meg a szakmát, és tartozzon egy közösséghez.

Szerintem a La Goulue plakát tükrözi a legjobban azt, hogy Lautrec egy olyan ember volt, aki örvendett az új dolgoknak és a tapasztalatoknak. Szerelemre vágyott és a valahova tartozáshoz. A Moulin Rouge Lautrecnek azt a helyet jelentette, ahol úgy érezte hogy elfogadják.  Ahol a táncosnők a nevén szólították, és flörtöltek vele.

Rövid életet élt, de ő volt az aki megalkotta a századvégi Párizs mítoszát.